2011. május 16., hétfő

1. Az ott én vagyok!

Sziasztok :) Tudom késtem meg minden, de egyszerűen elvagyok havazva! Most ígérem befejezem a 2. fejit elküldöm Szepynek és amint visszaküldi fel is rakom oks? Azért lécci nagyon kérlek szánjatok meg pár komival, mert így nem tudom mi a véleményetek a töriről! Oksika? :D Jó olvasását puszi Aly

- Cassandra igyekezz már, elfogunk
késni! - ordibált fel az emeletre az én szeretett bátyuskám Hogy én mennyire imádom azt a cuki pofát így reggel! Nő vagyok az istenit! Ahhoz, hogy szép legyek idő kell. Mégis mi a francot szólna Josh ha meglátna alapozó nélkül? Annyi ragyám van, hogy elfoglalhatnák egész L.A. Miután végeztem a sminkeléssel és elfogadhatónak tituláltam az arcom, gyorsan felkaptam a táskám, és már rohantam is le a lépcsőn, ahol szembe találtam magam az én édes,drága testvérem morcos képével.
- Na mi van, miért ilyen nyomott a képed tesó? - vigyorogtam rá gonoszan miközben megtöltöttem egy a poharam a napi koffein adagommal, - Várj! Kitalálom - fordultam felé, - Amber eddig titokzatosan vak volt, és tegnap visszakapta a látását, majd amikor meglátott rájött mekkora hibát követett el a elmúlt hat hétben.
- Ha-ha-ha, nagyon vicces. Legalább én nem járok egy olyan hústoronnyal aki minden csaj ágyba visz és az IQ-ja mínuszba van - kapta fel az ÉN pirítósomat, és ivott bele az ÉN kávémba!
- Az az enyém te lökött - vettem ki a kezéből, és dühösen átvonultam a konyha másik végébe, - Mellesleg Josh nem olyan. Nagyon is...öhm...őszinte a kapcsolatunk! - találtam meg a megfelelő szót mire Dan csak a szemét forgatta. Oké, igaz Josh és én nem vagyunk valami őszinték egymáshoz de hát akkor is! Én legalább nem ugrálok a pasim körül állandóan mint valami pincsi kutya, és nem kezdek el bömbölni mint egy óriás bébi amikor letörik a körmöm. Mert megtörtént. Végül nagy nehezen elindultunk a suliba, persze Daniel nem bírta ki, hogy ne emlékeztessen, hogy mivel Ő visz suliba, az Ő hiper-szuper kocsijával ezért meg ne próbáljam Ambernek elmesélni, hogy hétvégén "véletlenül", lesmárolta a szomszéd csajt, aki mellesleg a csaja legjobb barátnője! Őrület basszus, hogy nekem egy ilyen nőcsábász, lusta, egocentrikus barommal kell együtt élnem. Mert, hogy nincs senki aki megnevelje az fix!
- Te komolyan azt hiszed, hogy azért mert elfuvarozol hatszáz méter én majd tartom a szám a cicababád előtt? - néztem rá felvont szemöldökkel, - Te beteg vagy!
- Cassy, kérlek ha Amber véletlenül megtudja mit műveltem Kellyvel tuti nem élem meg a holnapot. Láttad már a körmeit? Szerintem eléri velük a vastag belemet is, ha nem vigyázok. - még, hogy hatásos legyen színpadiasan megborzongott, majd eskető pillantást vetett rám.
- Oké, legyen - sóhajtottam megadóan, és figyelmeztetően felemeltem a nagyujjam. - De egy hónapig oda viszel ahova akarom, és amikor akarom. Jah, és lógsz egy százassal - villantottam rá egy olyan báj mosolyt, Dan pedig morogni kezdett valami olyanról, hogy "Szadista" vagy "Most megint költhetek benzinre", de nem foglalkoztam vele. Tudja, hogy ha velem üzletel annak magas ára van. Szerencsére hamar megérkeztünk, és miután vagy százszor elismételtem, hogy tartom a szám Miss.Pióca előtt. A két legjobb barátnőm, Stacey Diamond és Nicole Ryan mint mindig most is a kapuba várt és a szokásos légi puszival köszöntöttek. Mikor elindultunk a tömeg úgy nyílt szét előttünk mint Mózes előtt a tenger. Nos ez van ha valaki eléri a társadalmi réteg csúcsát. A stréberek a talpadat nyalják, az klikkek pedig mindig nyitva állnak számodra és lesik minden szavad. Mint egy királyság aminek én vagyok a királynője, és Josh Richer a királya. Joshról annyit, hogy a suli focicsapatának kapitánya, igazi cuki pofa és mellesleg az én személyes királyfim. Szőke, kék szemű, helyes és olyan gyönyörű a mosolya! Mikor már a szekrényünknél álltunk Nikky hirtelen egy újabb pletykával áll elő;
- Hallottátok, hogy jön valami új csaj a suliba? Szerintem ez már gyalázatos, hogy minden jött mentet felvesznek ide! Végtére is ez egy magánsuli.
- Honnan tudod, hogy nem valami apuci pici hercegnője, akinek mindig tele van a pénztárcája? - kérdeztem cinikusan, miközben a kedvenc cseresznyés szájfényemmel kentem be az ajkaimat, - Akkor már meg is van a válasz a kérdésedre, nem igaz?
- Menő pasi tizenkét óránál - jelentette ki hirtelen Stacey, majd vigyorogva hozzá tette, - Sok szerencsét babám! - és még mielőtt rákérdezhettem volna, hogy mi a jó baja van valaki birtokba vette a frissen polírozott ajkaimat. Naná, hogy elsőre felismertem Josh követelőző csókját, és boldogan engedtem neki. Nyelveink vad táncba kezdtek, közben pedig igyekeztem kizárni a fejemből minden gondolatot; persze sikertelenül. Hogy a francba lehet, gondolkodni csókolózás közben? Ez így nem járja! Ilyenkor el kéne zsibbadnia minden végtagomnak, az adrenalinnak száguldania kéne az ereimben és nem szabadna érzékelnem a külvilágot. De ebből egyiket se éreztem. Soha. Egyetlen csókunkban se volt ott az a plusz, ami tökéletessé teszi a smárolást.
- Hé, cicám rá érsz ma? - morogta bele a nyakamba, belőlem pedig jóleső sóhajok törtek fel. Azért persze nem szabad panaszkodnom mert Josh igazi szexisten!
- Miért is? - kuncogtam kacéran, és egy kicsit eltoltam magamtól, hogy lássam az arckifejezését.
Érthetetlen. Nos, ez nem újdonság számomra.
- Lesz valami buli a klubba és gondoltam elmehetnénk rá ketten - vont vállat, és természetesen nem kerülte el a figyelmemet, hogy jól megnyomja az utolsó szót. Na ebből nem eszik a kis sunyi.
- Bocsi, édes de a csajokkal pizsi partit tartunk. Ugye nem haragszol? - néztem rá ellenállhatatlan őzike szemekkel, amiknek egy férfi se tud ellenállni. Volt kin gyakorolnom az elmúlt években.
- Dehogy, rád? Viccelsz? - csipkelődött mosolyogva, majd újra megcsókolt. Végül a becsöngetés jelző csöngő szakított félbe minket, és mivel egyikünk se akart aznap késéssel kezdeni a napot gyorsan elköszöntünk egymástól és már rohantunk is. Én törire, ő pedig bioszra. Amilyen nagy mákom volt, pont a Mr. Lovegood után érkeztem. Kifulladva nyitottam be a terembe és zihálva esedezni kezdtem;
- El...elnézést a késésért tanár úr ígérem többé nem fordul elő - és már éppen indultam volna helyemre amikor a tanár hirtelen megállított;
- Maga kicsoda? - nézett rám kikerekedett szemekkel, úgy mintha szellemet látott volna. De nem ő volt az egyetlen. Az egész osztály tátott szájjal bámult. Most meg mi van?
- Cassy vagyok, Mr. Lovegodd. Cassandra White - magyaráztam lassan, érthetően és tök kellemetlenül éreztem magam, hiszen már három éve átestünk ezen a folyamaton.
- Akkor ő ki? - mutatott a helyemre, én pedig már automatikusan válaszoltam volna, hogy "Senki", amikor rájöttem, hogy bizony tényleg ott ülök a padban, teljes életnagyságban.

2011. március 29., kedd

Előszó

Sziasztok!

Gyors voltam? Hát persze! Nem lett hosszú de szerintem így a tökéletes! Hihi itt jön elő a hatalmas egoizmusom. Na akkor jó olvasást drágáim, és dobjatok meg pár komival lécci x.o.x.o. Alexis


2011. 04. 02. 02;55


Kedves Naplóm!


Valami közeledik. Hogy jó e vagy, rossz arról fogalmam sincs. Úgy érzem megfulladok ebben a világban. Kezd egyre idegenebb lenni minden. Az emberek, a ház, a suli, a barátaim, még Josh is! Tegnap még azt is elfelejtettem, hogy kell bekapcsolni a sütőt. Kezdek meghülyülni? Ennek tuti Daniel az oka. Ha lenne kiről példát vennem, milyen egy értelmes ember nem kezdenék azon tanakodni, hogy melyik a jobb és a bal oldal! De ebből szerencsére senki nem vesz észre semmit. Még csak az kéne. De nem is ez a fontos. Hanem a ma esti álmom. Olyan furcsa volt. Felhők felett jártam és szárnyam volt. Igazi tollas szárnyam. Meg egy gyönyörű hófehér ruhám. Elég bizarr volt. Aztán egyszer csak kinyílt előttem egy hatalmas arany ajtó és szembe találtam magam magával az Ördöggel. Oké be kell vallanom az álmomba őrült cuki volt! Göndör fekete haj, egy kis borostával... De nem is ez a lényeg. Hirtelen feltűnt mellettem egy másik angyal - mert feltételezem angyal voltam - aki ugyan olyan volt mint én! Az leszámítva, hogy én azért egy picit szebb vagyok. De a leges legfurcsább az volt az egészben,hogy annyira kötődtem a csajhoz! Mintha valami mágikus erő húzna hozzá. Aztán az Ördög elkiáltotta magát; - Amit akarok azt megszerzem. És én most az Anderson ikreket akarom! - és ez után ránk mutatott. Azt hiszem kezdek paranoiás lenni. Már a sötétbe se bírom sokáig. Most is ég a villany és azt tervezem le se oltom. Ezt utoljára kilenc éves koromba tettem meg, amikor Daniel azzal rémisztgetett, hogy azokat a gyerekeket akik utálják a brokkolit megeszi az ágy alatt lakó szörny. Hát nem kedves? De már csak ő maradt nekem. A szüleink még kiskoromba meghaltak utána pedig az egyik rokonunk Katie néni nevelt fel minket. Sajnos fél éve őt is elvesztettük egy autóbalesetben. Én is ott voltam a kocsiban, de csodák csodájára pár karcolással megúsztam a dolgot. Mivel Dan már 19 - igen tavaly szépen megbukott a vizsgákon és újra járja a 12-et. Kezdem azt hinni, direkt csinálja- így őt jelölték ki ideiglenes gyámomnak, amíg nem találnak valakit aki eltartana engem ha a bátyám leérettségizik, mivel én még csak most kezdem a 11-et. Őszintén nem tudom, melyik szociális munkás ellenőrizte pár hónapja az úgy nevezett "nevelési" módszereit, de tuti, hogy értelmiségi zavarral küszködik. Inkább én vigyázok rá, ha jól bepiálva jön haza és jó kis ágytorna után. Na persze ott van a "barátnője" is Amber Cook. Ha ő itt van én rendszerint pokollá teszem az életét annak a kis perszónának. Kéne egy lány Dannek aki megneveli őt. Egy nyugodt, szeretett teljes fiatal lány, akivel még én is jól kijövök. Olyan anya típus, az kéne neki. Én pedig, hát nem is tudom. Szeretem Josht, de nem annyira, hogy vele élném le az életem. Semmikép. Hiányzik belőle az a gyengédség és melegség amit egy férfitől kap az ember. Az a bizonyos szikra, ami lángra lobbantja a szívemet és felforrósítja a véremet. De bármi is történik majd a jövőben, egyet biztos tudok. Én ide tartozom, ez az én otthonom.



Első bejegyzés

Sziasztok!

Örömmel köszöntelek titeket itt, a Hajnali Ködön. Ez egy romantikus-fantasy történet lesz és remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket. Mellesleg ennek a blognak van egy ikerblogja is amit Szepy ír, ezt pedig én, Alexis Diamond, de sokan Alicynek vagy Alynek ismertek. Na, akkor nem szaporítom tovább a szót itt van egy kis ismertető a történetről és valószínűleg az előszó van ma, vagy holnap fel fog kerülni. A támogatásnak (értsd;komiknak) még mindig nagyon örülök :)

Hajnali Köd;
A jó és a rossz harca sose ér végett. Az angyalok áldozatot hoznak és a hatalmas erővel rendelkező Anderson ikreket elválasszák egymástól, hogy megvédjék őket az Ördögtől. Ám a sors, jelen esetben Isten közös útra tereli a két lányt, akik két különböző életet élnek. Cassandra White a bátyjával Daniellel él a napfényes Los Angelesben, ahol a ő a suli üdvöskéje, a legmenőbb srác barátnője és látszólag semmi gondja sincs. De mi történik, ha a híres-neves új diák felborítja Cassy megszokott hétköznapi életét? Ha kiderül, hogy az eddigi élete nem volt más mint egy hatalmas hazugság?

Sötét Hajnal;
Angyalok és démonok. Jó és rossz. Sötétség és fény. Az örök ellentétek. Egy élet telis-tele hazugságokkal. Stefanie Black eddig azt hitte, hogy az élete átlagosnak mondható. Egy szerető nagy tesó, legjobb barátnő. A szerelem soha nem volt benne a szótárába. Nem volt szüksége egy pasira, aki mindig a nyakában liheg. Neki így tökéletes volt minden. De sajnos ott a múltidő. Michael egyszer csak bejelenti, hogy elakar költözni. Stefie nem megy bele, de sajnos olyat tesz, ami miatt kirúgják az iskolából és emiatt kénytelen bele menni a költözésbe. Emiatt pedig az élete fenekestül felfordul...