Sziasztok!
Gyors voltam? Hát persze! Nem lett hosszú de szerintem így a tökéletes! Hihi itt jön elő a hatalmas egoizmusom. Na akkor jó olvasást drágáim, és dobjatok meg pár komival lécci x.o.x.o. Alexis
2011. 04. 02. 02;55
Kedves Naplóm!
Valami közeledik. Hogy jó e vagy, rossz arról fogalmam sincs. Úgy érzem megfulladok ebben a világban. Kezd egyre idegenebb lenni minden. Az emberek, a ház, a suli, a barátaim, még Josh is! Tegnap még azt is elfelejtettem, hogy kell bekapcsolni a sütőt. Kezdek meghülyülni? Ennek tuti Daniel az oka. Ha lenne kiről példát vennem, milyen egy értelmes ember nem kezdenék azon tanakodni, hogy melyik a jobb és a bal oldal! De ebből szerencsére senki nem vesz észre semmit. Még csak az kéne. De nem is ez a fontos. Hanem a ma esti álmom. Olyan furcsa volt. Felhők felett jártam és szárnyam volt. Igazi tollas szárnyam. Meg egy gyönyörű hófehér ruhám. Elég bizarr volt. Aztán egyszer csak kinyílt előttem egy hatalmas arany ajtó és szembe találtam magam magával az Ördöggel. Oké be kell vallanom az álmomba őrült cuki volt! Göndör fekete haj, egy kis borostával... De nem is ez a lényeg. Hirtelen feltűnt mellettem egy másik angyal - mert feltételezem angyal voltam - aki ugyan olyan volt mint én! Az leszámítva, hogy én azért egy picit szebb vagyok. De a leges legfurcsább az volt az egészben,hogy annyira kötődtem a csajhoz! Mintha valami mágikus erő húzna hozzá. Aztán az Ördög elkiáltotta magát; - Amit akarok azt megszerzem. És én most az Anderson ikreket akarom! - és ez után ránk mutatott. Azt hiszem kezdek paranoiás lenni. Már a sötétbe se bírom sokáig. Most is ég a villany és azt tervezem le se oltom. Ezt utoljára kilenc éves koromba tettem meg, amikor Daniel azzal rémisztgetett, hogy azokat a gyerekeket akik utálják a brokkolit megeszi az ágy alatt lakó szörny. Hát nem kedves? De már csak ő maradt nekem. A szüleink még kiskoromba meghaltak utána pedig az egyik rokonunk Katie néni nevelt fel minket. Sajnos fél éve őt is elvesztettük egy autóbalesetben. Én is ott voltam a kocsiban, de csodák csodájára pár karcolással megúsztam a dolgot. Mivel Dan már 19 - igen tavaly szépen megbukott a vizsgákon és újra járja a 12-et. Kezdem azt hinni, direkt csinálja- így őt jelölték ki ideiglenes gyámomnak, amíg nem találnak valakit aki eltartana engem ha a bátyám leérettségizik, mivel én még csak most kezdem a 11-et. Őszintén nem tudom, melyik szociális munkás ellenőrizte pár hónapja az úgy nevezett "nevelési" módszereit, de tuti, hogy értelmiségi zavarral küszködik. Inkább én vigyázok rá, ha jól bepiálva jön haza és jó kis ágytorna után. Na persze ott van a "barátnője" is Amber Cook. Ha ő itt van én rendszerint pokollá teszem az életét annak a kis perszónának. Kéne egy lány Dannek aki megneveli őt. Egy nyugodt, szeretett teljes fiatal lány, akivel még én is jól kijövök. Olyan anya típus, az kéne neki. Én pedig, hát nem is tudom. Szeretem Josht, de nem annyira, hogy vele élném le az életem. Semmikép. Hiányzik belőle az a gyengédség és melegség amit egy férfitől kap az ember. Az a bizonyos szikra, ami lángra lobbantja a szívemet és felforrósítja a véremet. De bármi is történik majd a jövőben, egyet biztos tudok. Én ide tartozom, ez az én otthonom.
