1. Az ott én vagyok!

Sziasztok :) Tudom késtem meg minden, de egyszerűen elvagyok havazva! Most ígérem befejezem a 2. fejit elküldöm Szepynek és amint visszaküldi fel is rakom oks? Azért lécci nagyon kérlek szánjatok meg pár komival, mert így nem tudom mi a véleményetek a töriről! Oksika? :D Jó olvasását puszi Aly

- Cassandra igyekezz már, elfogunk

késni! - ordibált fel az emeletre az én szeretett bátyuskám Hogy én mennyire imádom azt a cuki pofát így reggel! Nő vagyok az istenit! Ahhoz, hogy szép legyek idő kell. Mégis mi a francot szólna Josh ha meglátna alapozó nélkül? Annyi ragyám van, hogy elfoglalhatnák egész L.A. Miután végeztem a sminkeléssel és elfogadhatónak tituláltam az arcom, gyorsan felkaptam a táskám, és már rohantam is le a lépcsőn, ahol szembe találtam magam az én édes,drága testvérem morcos képével.

- Na mi van, miért ilyen nyomott a képed tesó? - vigyorogtam rá gonoszan miközben megtöltöttem egy a poharam a napi koffein adagommal, - Várj! Kitalálom - fordultam felé, - Amber eddig titokzatosan vak volt, és tegnap visszakapta a látását, majd amikor meglátott rájött mekkora hibát követett el a elmúlt hat hétben.

- Ha-ha-ha, nagyon vicces. Legalább én nem járok egy olyan hústoronnyal aki minden csaj ágyba visz és az IQ-ja mínuszba van - kapta fel az ÉN pirítósomat, és ivott bele az ÉN kávémba!

- Az az enyém te lökött - vettem ki a kezéből, és dühösen átvonultam a konyha másik végébe, - Mellesleg Josh nem olyan. Nagyon is...öhm...őszinte a kapcsolatunk! - találtam meg a megfelelő szót mire Dan csak a szemét forgatta. Oké, igaz Josh és én nem vagyunk valami őszinték egymáshoz de hát akkor is! Én legalább nem ugrálok a pasim körül állandóan mint valami pincsi kutya, és nem kezdek el bömbölni mint egy óriás bébi amikor letörik a körmöm. Mert megtörtént. Végül nagy nehezen elindultunk a suliba, persze Daniel nem bírta ki, hogy ne emlékeztessen, hogy mivel Ő visz suliba, az Ő hiper-szuper kocsijával ezért meg ne próbáljam Ambernek elmesélni, hogy hétvégén "véletlenül", lesmárolta a szomszéd csajt, aki mellesleg a csaja legjobb barátnője! Őrület basszus, hogy nekem egy ilyen nőcsábász, lusta, egocentrikus barommal kell együtt élnem. Mert, hogy nincs senki aki megnevelje az fix!

- Te komolyan azt hiszed, hogy azért mert elfuvarozol hatszáz méter én majd tartom a szám a cicababád előtt? - néztem rá felvont szemöldökkel, - Te beteg vagy!

- Cassy, kérlek ha Amber véletlenül megtudja mit műveltem Kellyvel tuti nem élem meg a holnapot. Láttad már a körmeit? Szerintem eléri velük a vastag belemet is, ha nem vigyázok. - még, hogy hatásos legyen színpadiasan megborzongott, majd eskető pillantást vetett rám.

- Oké, legyen - sóhajtottam megadóan, és figyelmeztetően felemeltem a nagyujjam. - De egy hónapig oda viszel ahova akarom, és amikor akarom. Jah, és lógsz egy százassal - villantottam rá egy olyan báj mosolyt, Dan pedig morogni kezdett valami olyanról, hogy "Szadista" vagy "Most megint költhetek benzinre", de nem foglalkoztam vele. Tudja, hogy ha velem üzletel annak magas ára van. Szerencsére hamar megérkeztünk, és miután vagy százszor elismételtem, hogy tartom a szám Miss.Pióca előtt. A két legjobb barátnőm, Stacey Diamond és Nicole Ryan mint mindig most is a kapuba várt és a szokásos légi puszival köszöntöttek. Mikor elindultunk a tömeg úgy nyílt szét előttünk mint Mózes előtt a tenger. Nos ez van ha valaki eléri a társadalmi réteg csúcsát. A stréberek a talpadat nyalják, az klikkek pedig mindig nyitva állnak számodra és lesik minden szavad. Mint egy királyság aminek én vagyok a királynője, és Josh Richer a királya. Joshról annyit, hogy a suli focicsapatának kapitánya, igazi cuki pofa és mellesleg az én személyes királyfim. Szőke, kék szemű, helyes és olyan gyönyörű a mosolya! Mikor már a szekrényünknél álltunk Nikky hirtelen egy újabb pletykával áll elő;

- Hallottátok, hogy jön valami új csaj a suliba? Szerintem ez már gyalázatos, hogy minden jött mentet felvesznek ide! Végtére is ez egy magánsuli.

- Honnan tudod, hogy nem valami apuci pici hercegnője, akinek mindig tele van a pénztárcája? - kérdeztem cinikusan, miközben a kedvenc cseresznyés szájfényemmel kentem be az ajkaimat, - Akkor már meg is van a válasz a kérdésedre, nem igaz?

- Menő pasi tizenkét óránál - jelentette ki hirtelen Stacey, majd vigyorogva hozzá tette, - Sok szerencsét babám! - és még mielőtt rákérdezhettem volna, hogy mi a jó baja van valaki birtokba vette a frissen polírozott ajkaimat. Naná, hogy elsőre felismertem Josh követelőző csókját, és boldogan engedtem neki. Nyelveink vad táncba kezdtek, közben pedig igyekeztem kizárni a fejemből minden gondolatot; persze sikertelenül. Hogy a francba lehet, gondolkodni csókolózás közben? Ez így nem járja! Ilyenkor el kéne zsibbadnia minden végtagomnak, az adrenalinnak száguldania kéne az ereimben és nem szabadna érzékelnem a külvilágot. De ebből egyiket se éreztem. Soha. Egyetlen csókunkban se volt ott az a plusz, ami tökéletessé teszi a smárolást.

- Hé, cicám rá érsz ma? - morogta bele a nyakamba, belőlem pedig jóleső sóhajok törtek fel. Azért persze nem szabad panaszkodnom mert Josh igazi szexisten!

- Miért is? - kuncogtam kacéran, és egy kicsit eltoltam magamtól, hogy lássam az arckifejezését.

Érthetetlen. Nos, ez nem újdonság számomra.

- Lesz valami buli a klubba és gondoltam elmehetnénk rá ketten - vont vállat, és természetesen nem kerülte el a figyelmemet, hogy jól megnyomja az utolsó szót. Na ebből nem eszik a kis sunyi.

- Bocsi, édes de a csajokkal pizsi partit tartunk. Ugye nem haragszol? - néztem rá ellenállhatatlan őzike szemekkel, amiknek egy férfi se tud ellenállni. Volt kin gyakorolnom az elmúlt években.

- Dehogy, rád? Viccelsz? - csipkelődött mosolyogva, majd újra megcsókolt. Végül a becsöngetés jelző csöngő szakított félbe minket, és mivel egyikünk se akart aznap késéssel kezdeni a napot gyorsan elköszöntünk egymástól és már rohantunk is. Én törire, ő pedig bioszra. Amilyen nagy mákom volt, pont a Mr. Lovegood után érkeztem. Kifulladva nyitottam be a terembe és zihálva esedezni kezdtem;

- El...elnézést a késésért tanár úr ígérem többé nem fordul elő - és már éppen indultam volna helyemre amikor a tanár hirtelen megállított;

- Maga kicsoda? - nézett rám kikerekedett szemekkel, úgy mintha szellemet látott volna. De nem ő volt az egyetlen. Az egész osztály tátott szájjal bámult. Most meg mi van?

- Cassy vagyok, Mr. Lovegodd. Cassandra White - magyaráztam lassan, érthetően és tök kellemetlenül éreztem magam, hiszen már három éve átestünk ezen a folyamaton.

- Akkor ő ki? - mutatott a helyemre, én pedig már automatikusan válaszoltam volna, hogy "Senki", amikor rájöttem, hogy bizony tényleg ott ülök a padban, teljes életnagyságban.